A leveled

 

A leveled belülről fájt,

És boldogtalanná tett mindenért, akit szerettem,

Visszaadtad minden szavamat,

Csupa puszi és sok ölelés.

 

Nincs senkim, aki segítsen nekem,

Ebben a hálátlan órában csak fájdalom vagyok,

Csak a szemeim követnek engem,

És a búcsú kínjában sírnak.

 

Körülnézek, és semmit sem látok,

Csak a nedves arcom,

A tükörben nem látszik cél,

Tiszta igazságomat fordítom.

 

A válás fájdalmának nincsenek barátai,

Mindenem fáj, fáj, és mindenem fáj,

Elpazarolt idő, amit mondtál nekem: szeretlek,

Így hát elment, és átnyújtott nekem egy levelet.